2015. 11. 15. | Hozzászólok

Csütörtöki blogbejegyzés, fordította mklau:

Amint vége a nyárnak, máris a telet várjuk (mintha ősz nem is lenne), pedig csodás az idő, nevezhetjük indián nyárnak is akár… Ragaszkodunk a jó időhöz, a rövid ujjú pólókhoz, a szandálokért, a napszemüvegért, hogy a korai napszemüvegek ne süssék ki a szemeinket. Szegény ősz, pedig milyen szép is, amikor hullnak a sárguló levelek, meztelenül maradnak a fák (és oké persze a hátulütő, hogy jön a koszos idő…).

Sokan azt mondják, hogy az ősszel eljön az ellentétek időszaka is. Én mondom, ez a legjobb idő, hogy lemenjünk Ibizára, például mert nincsen az a tömeg, ami a csúcsszezonban, tökéletes az idő a tengerparti sétákhoz, vagy reggelizni a kertben, eszegetni a teljes kiőrlésű pirítóst avokádóval. Ez az az időszak, amikor még hordhatsz nyári ruhákat, kiegészítve egy kis kabáttal, bőrdzsekivel, átvezetésképpen majd a téli öltözködésbe. De az igazság az, hogy az őszben benne van egy kis szomorúság… Vége a nyárnak, vége a vakációknak, vége a csodálatos éjszakáknak, amikor alvás helyett a barátaiddal az utcákat járod. Ez egy melankolikus állomás minden évben, hiszen ez egy átvezető szakasz a télbe. Az éjszakák délután 5-kor kezdődnek, hiszen már ellep minket a sötétség, és előkerülnek a kedvenc sáljaink, hogy a kis kabátokból kikandikáló nyakunk legalább ne fázzon.

De mint már mondtam, ez az egyik legérdekesebb szakasz is, hiszen keverheted a téli, nyári, tavaszi ruhákat…  És még valami: végre eljött két kedvencem ideje: hordhatom a vastag egyberuhákat és a ballonkabátokat. Előbbi egy olyan darab, ami hiába van hideg, hordhatod, hiszen vastag és bélelt. És a kabát… Amikor kint 19-20 körüli fok van, a ballonkabátom szinte kiabál a szekrényből: engem vegyél fel, kérlek! És persze, hogy nem hagyhatom cserben, így csak felkapom a fent említett ruha fölé, és mindehhez egy maszkulinabb stílust képviselő cipőt, persze zokni nélkül. Az ősz még egy dolog időszaka, a lábnak az átszoktatása a zártcipőkhöz. Fel kell készítenünk, hogy a több hónapos papucsozás után már zárt cipők kerülnek a lábfejünkre…

És drága barátaim, ez egy dráma. A lábaimnak ez nem tetszik, kényelmetlen nekik a cipő. Könnyen fertőzés áldozatainak is eshetnek, kihólyagosodhatnak, és ez mind végigkíséri ezt az időszakaszt. Én sokszor hordok cipőket mezítláb, de olyan is van, hogy a legvastagabb zoknimra húzom fel a lábbelimet. Persze, így aztán vagy elkerülöm a felfázást vagy nem… Mindig azt akarjuk, ami éppen nincs!

De azért mindenestre az ősz csodálatos! Éljen!

Szeretettel,

B.