2016. 04. 02. | Hozzászólok

Blanca csütörtöki blogbejegyzése:

Ma ki akarok kiáltani egy „éljen”-t. Egy olyan nagyot, amit a legnagyobb kedvvel mond ki az ember, ami a lehető legmélyebbről jön. Egy olyan „éljen”, ami küzd minden ellen, ami nyomja a torkodat, mert ki akar onnan szabadulni, és hangosan élni a köztudatban, ami arra sarkall, hogy kinyisd végre a szád, és elkiáltsd magad, hogy: É L J E N!

Lehet, hülyének gondoltok majd, amiatt hogy minek szentelem a mai „éljen”-emet, hogy egy olyan dolognak adok ekkora jelentőséget, aminek más alapból nem jelent sokat… De nekem igen. Legalábbis most. Legalábbis ebben a hónapban. Legalábbis ezen a tavaszon. Na jó, kimondom: éljenek a fiúcipők! Ha hűséges követői vagytok a blogomnak, már tudhatjátok, hogy mennyire szeretem átlépni a határokat ruhák terén, és, hogy mennyire szeretem elmesélni a kedvenc darabjaim történeteit. Már azt is tudjátok, hogy elég felvennem egy csíkos ruhát, hogy Formenterára kerüljek, anélkül, hogy elhagynám a nappalimat. Szintén tudjátok, hogy az egyik legjobb barátom az egy báránygyapjas farmerdzseki. Így hát, mindenki, aki olvas, és megért, köszönöm, köszönöm, biztos, hogy egy síkra kerülünk majd ebben az új szerelmi vallomásban is.

Ahj, fiúcipők… Olyan tökéletesek vagytok. Nem ért meg titeket minden lány, és sokan közülük azt hiszik, furák vagytok, de én pont ezért szeretlek titeket. Szeretem, hogy van egy olyan képességetek, hogy amikor felveszem, a megjelenésem teljesen gördülékeny lesz. Szeretem, hogy amikor nagytakarítás van a szobámban, ti mindig megmaradtok nekem. Szeretem, hogy hatmilliószor is választhatlak titeket, mindig kényelmesek vagytok, amit soha nem gondoltam volna azelőtt. Szeretem, hogy mezítláb is hordhatlak titeket, bár ez néha balul sül el. Szeretem, hogy olyan kis majmok vagytok, amikor egy rövid zoknival hordalak titeket, és ilyenkor a Grease Rózsaszín Bombázóinak egyikének érezhetem magam. Szeretem, hogy veletek a szoknyát is harisnya nélkül hordhatom, mikor mindenki más retteg a hidegtől. Szeretlek viselni titeket a meleg időben is, amikor már mindenki a szandál-korszakot éli. Szeretem, hogy azt gondolják, mikor titeket hordalak, hogy kicsit fiús vagyok… Szeretlek kombinálni titeket például az ilyen gyapjúsapkával, és kis hátizsákkal. Szeretem, hogy azt gondolják, furák vagytok, és ez által én is: nem tagadom.

Mindezért teszek egy hűséges ígéretet: non-stop titeket foglak hordani. Minden lehetséges utat meg fogok hódítani veletek. Megyünk, együtt fogunk szórakozni, a részemmé fogtok válni. Egy valamit hadd mondjak: nem lesz könnyű, nem. Lesznek hosszú, végtelen napjaink, de lesznek olyanok, amikor hamar elérjük a célállomásunkat. De egy dolgot biztosíthatok: kirobbanó lesz az egész.

És itt van. Már jön, emelkedik a mellkasom, igyekszik fel a torkomon, dörzsöli belülről az ajkaimat: É L J E N E K a fiúcipők!

Szeretettel,

B.

UI: Ti is szeretitek a fiúcipőket? Van több pár is belőlük? Kikiáltotok egy éljent értük velem együtt?