2016. 02. 22. | Hozzászólok

Blanca mai blogbejegyzése: 

És végre eljött a vasárnap, az egyetlen szabadnapom a héten, amikor nem a vekker lenyomásával kell kezdenem a napot, amikor a meleg lepedőn heverészhetek egész nap pizsamában a takaróm alatt. De persze az is igaz, hogy az utóbbi vasárnapjaimon tele voltam hétfői érzésekkel, a nap gyorsan eltelt, szinte alig tettem ki az utcára a lábam. Így tegnap úgy döntöttem, hogy kimozdulok az anyukámmal sétálni és egy kis mozit is beiktatunk. Az egyik kedvenc ruhámat vettem fel… a héten, talán szerdán jöttem rá, hogy amikor ilyen hajtós a munka, a saját ruháimat hordani alig van időm.

Tudom, hogy ez furán hangzik, és elgondolkodhattatok… Akkor hogy öltözik ez a csaj? És persze, mikor kilépek az utcára, rendesen fel vagyok öltözve, de amikor megérkezek a forgatásra, megszabadulok szinte azonnal a saját ruháimtól, és átvedlek azzá a személlyé, aki órákon, órákon, sok órákon keresztül vagyok, amíg nem mehetek haza, akkor megint gyors ruhacsere, és nyomás. Ez az egész folyamat abból áll, hogy kimegyek a házból, beszállok a kocsiba, megérkezek, ruhacsere, ruhacsere, és az előző lépések csak hazafele (és vasárnap meg Pistacho mellett, a pizsamáé a főszerep).

Tehát még ha nem is sok időre mentünk el otthonról, csak kimozdulni a közelbe, enni valamit, stb, akkoris a kedvenc darabjaimat öltöttem magamra. Egy kockás ing, egy szövet kabát gyapjú béléssel és egy buggyos nadrág magasított derék-résszel. Tisztábban vagyok azzal, hogy ez az outfit magassarkúval lenne az igazi, de őszintén szólva semmi energiám nem volt hozzá. Szóval elővettem az egyik dobozból azt a cipőt, ami benne van a gyűjteményem top 5-ös listájában, egy limitált, teljesen ezüst pár cipő a Reebok és a Sandro közös kollekciójából. Egy igazi kincs! És ahogy kivettem, a szekrényen szinte szólongatni kezdett a Furla kistáska az arany csatjaival, ami igazából tökéletes minden alkalomra, farmerral, és ruhával is. A kabát az egy must have darab, hiszen remekül bélelt, és szintén többcélú lehet. Az enyém egy kicsit reverzibilis, mivel az egyik oldala fekete, a másik sötétkék, és nagyon szeretem, mert a legtöbb ruhámhoz tudom hordani. Ezen felül, amit nagyon szeretek benne az a palást szerűsége, ami még kényelmesebbé és sokoldalúbbá teszi. Végül feltettem a napszemüvegemet, és irány az utca.

Néma köszönet ezekért a hosszú, nyugodt sétákért, amikor mindenféle sietség nélkül lehet beszélgetni, alvás helyetti együtt töltött idő anyával, vagy barátokkal, együtt egy kávé elfogyasztása. Igen, most köszönetet mondok itt, a szőnyegen ülve, pihengetve, tudván, hogy holnap munka, indul a hét. Ilyenkor tudok olvasni, kicsit TVt nézni esetleg, egy órán át el lenni a fürdőben, hosszan zuhanyozni, krémezni, sok kis dolog, amikre a hétköznapokon nem jut idő.

Szeretettel,

B.