2015. 10. 30. | Hozzászólok

Blanca tegnapi blogbejegyzése:

Úgy tűnt, hogy a Mi gran noche– maraton véget ért, de… Nem! Ezt az ünneplős hetet méltón zártuk le azzal, hogy átvehettük az év legjobb filmjéért járó díjat egy neves magazin díjkiosztóján (Cosmopolitan, de mivel a Vouge-nak ír, nem nevezheti meg- szerk). Úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy kevesebb, mint egy hete jelent csak meg a film, mégis nagy figyelmet kapott, és ezek szerint az embereknek nagyon is tetszik (na, ez a legjobb, ami történhetett velünk). Szóval, mint egy kedves cigány-család, elővettük a legszebb ruháinkat, összekészülődtünk és Rafa (Raphael) vezényletével mentünk, hogy begyűjtsük a díjunkat, amit hazánk egyik legszebb színésznője adott át nekünk: Leonor Watling (van nála szebb??). Odaértünk, és igen, ez volt az év bulija, mindenki ott volt. És amikor azt mondom, mindenki, MINDENKI. Egy tűt nem tudtál volna leejteni. Azt kapjátok ki, hogy még Hasta Hope, Bibiana Fernandez kutyusa is jelen volt (és tudjátok mit? Legközelebb fogom az én kis Pistachomat, viszem magammal és vele fogok pózolni a vörös szőnyegen). Raquel Sanchez Silva volt a felelős a hangulatért, a szórakoztatásért, ő volt a műsorvezető, és valljuk be, olyan humora van a nőnek, hogy egy szavunk se lehet, mert irtózatosan jó kedv uralkodott a helyszínen az esemény elejétől a végéig, ráadásul rengeteg régi ismerőssel is találkozhatott az ember, szóval remek volt minden.

Outfit szempontjából úgy döntöttem, hogy egy hátul sliccelt ruhát fogok felvenni, mert ilyet még nem viseltem korábban, és mivel a küszöbünkön van már a tél arra gondoltam, hogy kicsit megidézem a tavaszt, a napsütést, így esett a választásom egy Oscar de la Renta ruhára. Két halványsárga szalaggal nyakba köthető, virághímzésű gyönyörűség. És kis megbolondításképp döntöttünk a kócos konty, és a virágos ruhához hűen halvány, barack és rózsaszín árnyalatú smink mellett. Egyszerűen minden jó volt (eskü, még a kinti hűvös időt is élveztem).

Szeretettel,

B.

Fordította: mklau