2016. 01. 28. | Hozzászólok

Blanca mai blogbejegyzése:

Kis örömök: azok a dolgok, amik mindig, mindig, mindig megmosolyogtatnak. Nem számít, hogy mi az, sem az, hogy hogyan teszi, az egyetlen, ami fontos, hogy ha látjuk őket, megérintjük őket, érezzük őket, akkor boldogok leszünk tőlük. A kis örömök varázslatosak tudnak lenni, hiszen nem csak puff! ott vannak, hanem van, hogy hirtelen bukkannak fel, és akár egy szürke napot is el tudnak űzni, és szebbé teszik. A görbe napokat egyenessé teszik.

A legunalmasabb hónapot is emlékezetessé tudják tenni. Elképesztő, hogy valami, ami mások számára jelentéktelen, feletted mekkora erővel rendelkezik… De hát ezek a varázslatos kis örömök. Ahhoz hogy érezd ezt a varázst, csak egyszerűen meg kell találnod azokat, amik neked örömöt okoznak. Ember, ha el kezdesz gondolkozni azon, hogy mik a te kis örömeid, utána boldogabb leszel, ez biztos. Az első, ami alapján elindulhatsz, hogy visszagondolsz arra a dologra, ami a legrosszabb helyzetben is mosolyt csalt az arcodra. Ahogy ez megvan, kezdhetsz listát írni ezekről a dolgokról, mintha egy kívánságlistát írnál (vagy bevásárló listát, ha úgy tetszik). Fogd a laptopod és írj (én vonalas felsorolással csináltam, hogy átlátható legyen), a legfelső sorba ezt írd a kedvenc színeddel: „Az én kis örömeim”. És mehet a történet. A legjobb az egészben, hogy a papír soha nem ér véget, egy életen keresztül a végtelenségig kiegészítheted, módosíthatod a listát.

Ma megmutatom nektek az én listám eddigi pontjait. Láthatjátok majd, hogy nem személyes dolgok. Úgy döntöttem, hogy egy kisebb listát csinálok azokról a tárgyilagos dolgokról, amik engem nagyon boldoggá tesznek, és nem kerülnek sok pénzbe. Ahogy majdnem mindig, láthatjátok, hogy ezek olyanok, amikre Madridban van lehetőség. Most mit mondjak… ez az én városom. És habár sokat vagyok messze, sokat utazok a munkám miatt, mégis ezt ismerem a legjobban. De, kérlek, kommentben írjátok le, mik a ti kis örömeitek. Láttam az összes hozzászólást a húsgombócos spagettiről is, az ajánlásaitokat, és amikor visszatérek Párizsba vagy Berlinbe, biztos ki fogok próbálni párat.

Na jó, szóval itt van, ahogy Mary Poppins mondaná a few of my favourite things:

– Venni egy croissant-t a La Marina-ban vagy a La Duquesita-ban, és gondtalanul lófrálni a környéken, miközben azt gondolom, bár soha ne érne ez véget. Szerintem ebben a két pékségben van a legfinomabb croissant, tényleg. Az előbbi az Alberto Aguilera-n van, míg a második a Fernando VI-en. Most újították fel őket, és most már csinos, kék kis dobozkákban lehet kapni a megvásárolt árut, és ezeket akár gyűjteni is lehet.

– Kimenni egy napsütéses napon a Plaza de Chamberí-re, elmormolni, hogy „istenem, imádom ezt a helyet”, majd beülni valahova egy teraszra, és inni valamit a barátaimmal. Ugye, hogy nincs is jobb annál, amikor semmi nem számít, nem fontos, hogy mennyi az idő, és a barátaiddal lehetsz? Ki ne mosolyogna ilyenkor… Az most jelentkezzen!

– Enni egy hamburgert, sok sajttal, sült krumplival és hagymakarikákkal a Meat Madrid-ban. Ez a csoda a Santa Teresa utcán található, és lenyűgöz az egész. Itt nem nehéz kiválasztani, mit akarok ebédre: hamburger sajttal, sült krumplival és hagymával. Se több, se kevesebb. Na jó, és egy coca cola. Olyan jó, olyan finom. Becsomagolják fehér papírba, külön kapod a krumplihoz a ketchup-ot. Igen, a ketchup elengedhetetlen, huh.

Venni egy CD-t – igen, veszek CD-ket! Nem csak a netes boltok léteznek, ahol ki tudja, mennyit kell várni, hogy házhoz jöjjön. Amikor már megyek haza, azon gondolkozok, melyik szám fog tetszeni, melyik nem, melyiket fogom egy szempillantás alatt megtanulni (és melyik az, amelyiknek nem bírom abbahagyni az éneklését).

– Enni egy mindent bele szendvicset egy bárban, ahol akár meg is öregednék szívesen. Jól meg van kenve vajjal, és olyan istenien van benne elosztva a mindenség, hogy a Mr. és Mrs. Szénhidrát-ot nem kedvelő is rávetemedik. Megpirítva, sok sajttal… Mmmm! Igen, mesélek az egyik kedvenc helyemről: a Pez utcán az El Palentino. A plakátok a bejáraton, a falakon visszarepítenek az időben (már csak az hiányzik, hogy pesetával lehessen fizetni), csodálatos az egész.

Véletlenszerűen választani egy macaron-t, mindenféle irány nélkül, csak a színe alapján. Macaron… Egyfajta apró szendvicsféle, színes süti, amik egyesek szerint csak kitaláció, és csak képeken létezik.. . De ha egyszer az ember kipróbálja, például a Ladurée félét, elalél. Madridban szeretem a Mamá Framboise nevű helyet (ez a kedvencem, és szintén a Fernando IV-en található), ahol nézed a vitrinben remegő kezekkel (mint a gyerek Charles Dickens meséjében), és végül eljátszod az „ecc-pecc-kimehetsz”- et, és így szerencsésen választasz. Kék süti sárgácska töltelékkel… ó-édes-istenem.

Arca mosolyt varázsló puszik,

B.

Ui: Írtok nekem, hogy mik a ti kis örömeitek?