2016. 01. 21. | Hozzászólok

Mai blogbejegyzés:

Ha ezt a bejegyzést két emojival kéne bemutatni, akkor az egyik a tányér spagettivel lenne, a másik pedig egy vörös szív. Oké, lehet, hogy még plusz 12 szívet odacsempésznék, vagy lehet még többet, őrület. Nem tudom elmondani mennyire, szeretem a spagettit sok paradicsom-szósszal és húsgombóccal. Legszívesebben kinyitnám az ablakot, és hangosan kiabálnám, hogy „Spagetti húsgombóccal, SZERETLEK TITEKET!” Mindig, mikor elmegyek egy étterembe, és meglátom az étlapon, hogy „Tészták”, a szívverésem felgyorsul. Na és aztán, amikor azt is meglátom, hogy van spagetti húsgombóccal, legszívesebben írnék róla egy verset.

Basszus, annyira, de ANNYIRA finom. Íme, egy tökéletes tányér: a tészta kört formáz, a pari-szósz (ha lehet, házi, könyörögöm) szépen elosztva a tésztán, a húsgombóc, mint korona ékeskedjen rajta (és néhány a tészta között is legyen elrejtve, meglepetésként), megszórva bazsalikommal, ami kis pikantériát ad pluszba… Elég világos voltam, nem? Megőrülök a spagettiért húsgolyókkal, vagy, ahogy a legtöbb helyen hívják spagetti meatballs-szal.

Az én spagetti-imádatom nagyon régre nyúlik vissza az időben. És habár a húsgombócos spagetti a kedvencem, miiiiiinden féle tésztának a rajongója vagyok. Mikor megyünk egy étterembe, mindig az az első, hogy elolvasom a menülapon, vagy az étlapon, hogy van-e tészta, elkap egyfajta szorongás, és nem tudok arra gondolni, hogy esetleg mást rendeljek.  Még kiskoromban, mindig mikor görkoriztam vagy edzésen voltam, utána mindig tésztát ettem sok sajttal a tetején (most elképzelhetitek, hogy úgy lóg a nyelvem, mint annak az emojinak, amelyik oldalra kidugja az övét). A tésztafélék voltak az én gyengeségeim, és ez ma sincs másképp. Ahogy haladunk a bejegyzéssel, egyre jobban tudjátok, már hogy hova fogok kilyukadni, igaz? Bemutatom a kedvenc helyeim, ahol tésztát lehet enni.

Ahj, így, hogy írom, már ennyitől lelki szemeim előtt látom, ahogy felveszem a villát, beleszúrom a tésztába, feltekerem, és… Sutty! Máris ott díszeleg a paradicsomszósz az ajkaimon. Isteni!

La Tavernetta. Ez az olasz étterem egyenesen a Mennyországba repít. Annyi étel van felsorolva az étlapon, hogy megbolondulsz, ha nem mész vissza legalább hetente, új, és új dolgot kipróbálni. Ami nagyon tetszik ebben a helyben, hogy minden fogás a tulaj egy-egy barátjáról lett elnevezve, és minden nap van olyan külön menü, ami nem szerepel az étlapon. De a legfontosabb, a spagetti meatballs: hatalmas adag, és klasszikus, és pikáns. Ah, és a tiramusujuk elképesztő. Törzshely, igen vagy igen, más választás nincs.

La Vecchia Milano. Ez egy kicsi, szerény, de fenséges hely, ami Madrid Argüelles negyedében található. A konyha abszolút olasz. Itt nincsenek félvér ételek, sem különlegességek más országokból, semmi. A klasszikus tészta paradicsomszósszal és bazsalikommal egyenesen isteni. Mostanában nagyon beindult a szekerük. Kell több egy jól megpakolt tányérnál, hogy ne legyünk csontsoványak?

Panela & Co. Ez nagyon kis aranyos hely, ahol nagyobb hangsúlyban vannak a különleges édes ételek (a „red velvet” torta az, amit bármelyik szülinapodra el tudsz képzelni). De persze vannak sózott fogások is. Mehetsz úgy is, hogy na, te most palacsintát akarsz enni vasárnap, mert nem kell dolgozni, és aztán meglátod kiírva hirtelen, hogy… spagetti meatballs. És itt pont olyan, mint a new yorki Little Italy étteremben. Mmmm.

Mercato Ballaró. Ez a hely megőrjít. Ez az az étterem, ahol elkezded olvasni az étlapot, és ahogy haladsz lefelé, egyre inkább kétségbe esel, mert MINDENT akarsz. Nézed a lehetőségeket, és döntesz. Aztán gondolkozol, és változtatsz. Megint nézed tovább, és újabb kétségeid támadnak. És amikor jön a pincér, könyörgő kutyakölyök tekintettel nézel rá, hogy segítsen… Mit kérjek?! És hát, amikor ilyen nagy kétségek között vagyok, mindig spagettit kérek húsgombóccal, vagy tésztát paradicsomszósszal és bazsalikommal. Milyen jó, hogy vannak határozott elképzeléseid, ha nem tudsz dönteni… (alapvető tény: menj olyannal, aki megengedi, hogy megkóstold, amit ő rendelt, mert minden mennyei).

Ez a négy hely, mind Madridban van, mert itt élek, és itt van a legtöbb tapasztalatom, ne haragudjatok, amiért más városról nem írtam most.

Még valami: miért nem ajánlotok nekem olasz éttermeket all around the world, hogy amikor utazom? Így lesz hely, ahol ki tudom próbálni a spagettit húsgombóccal, paradicsomszósszal és bazsalikommal.

Suzie és Tekergő romantikus vacsijuk-féle puszikat küldök,

B.