2015. 12. 21. | Hozzászólok

Blanca mai blogbejegyzése:

Túlestem pár másféle napon. Takarítottam, takarítottam, kipucoltam a ruhásszekrényemet. Próbáltam könnyíteni a polcok súlyán, hiszen rengeteg minden felhalmozódott, nem csak ruhák, de különböző dolgok is… és persze így tettem a fiókokkal és a többi hasonló hellyel is. Már kezdtem besokkolni az elmúlt napokban, hogy bementem a szobámba, megálltam csípőre tett kezekkel, és mintha lézersugár nyilallna ki a szememből, pásztáztam a dolgaim között.

Csak nézed és nézed, és végül ezeknek csak a 80%-a maradt meg. A barátnőm, Irene nemrég (és most összefoglalom a beszélgetést néhány szóban) azt mondta, hogy úgy a legegyszerűbb megszabadulni bárminemű ruhától, tárgytól, hogy megnézed és felteszed magadnak a kérdést: „Engem ez tényleg boldoggá tesz?” És ilyenkor rájössz, hogy mire is van valójában szükséged azok közül.

Szóval kinyitottam a szekrényemet, és így cselekedtem, ahogy leírtam fent. Nagyon sok dolog van, ami tetszik, de rájössz, hogy már meg van több mint másfél éve, de még egyszer sem gondoltál arra, hogy felvedd, mert úgy vagy vele, hogy „hát most már nincs divatban, de elteszem, hátha egyszer még jó lesz”.  Nem kellett sok idő ahhoz, hogy legalább öt zsák megteljen cipőkkel, ruhákkal, és egyéb cuccokkal, olyanokkal, amiknél rájöttem, hogy nekem egyáltalán nincs is rájuk szükségem. Egyik sem keltett különösebb vonzalmat bennem, és sok év után a hátamon volt egy zsákban az a súly, amit évek alatt a szekrényembe gyömöszöltem saroktól sarokig. Az az érzés, a felszabadulás, a hatalmas tér, ami a takarítás után maradt, egyszerűen csodálatos. De ami igazán meglepett, hogy a hatalmas takarítás-cunami után olyan darabok kerültek elől, amiket árkon-bokron kerestem, aztán a feledésbe is merültek. Végre új kombinációkat hozhatok össze, és hordhatom a régen imádott ruháimat újra nap, mint nap. Kezdődhet az átalakítás és a játék.

Hirtelen előkerült ez a csodálatos, mintás hosszúnadrág, a krémszínű szövetkabát, és soha nem gondoltam volna, hogy ez a kettő együtt, ilyen jól mutat ezzel a szintén rég elfeledett magassarkúval. Persze az is igaz, hogy sok kombináció, mint ez is, az érzéseken és a vágyakozáson alapul, aztán vannak olyan napok, amikor a merészség miatt születnek meg olyan outfit-ek, amiket mások lehetetlennek tartanak. Hálás vagyok ezeknek a napoknak! Ezeknek a napoknak, amikor feltúrjuk a szekrényeket, a hátizsákot, a hálószobát, a polcokat, az életedet, és előkerülnek azok a dolgaink, amikről azt hittük, már rég elvesztek. Nem feltétlenül kellett kidobni őket anno, mert tessék elzártam őket, hogy majd egyszer biztos jó lesz. Emlékszem abban az időben milyen savanyú képet vágtam, hogy nekem ez nem kell, és évek múltával a savanyúságból édesség lett. Ezek nem hentesáruk, hogy nem lehet őket elővenni később, ezek emlékek, olyan tárgyak, amelyek idővel életmentők lehetnek számunkra.

Szeretettel,

B.