2016. 02. 11. | Hozzászólok

Blanca keddi blogbejegyzése:

Múlt héten lehetőségem volt átélni és megismerni mélyen belemenőleg egy olyan élményt, amit előbb vagy utóbb, minden lány kipróbál egyszer az életben, hogy kicsit változtasson. Visszaolvasva azokra, amiket eddig írtam, az ember azt hihetné, hogy valami tibeti meditációról, vagy esetleg egy csoda diétáról fogok beszélni, ahol lehet enni spagettit, mindenféle tisztát a Mama Framboise-ban, szendvicseket, vagy amit, csak akar az ember. Pedig most nem ilyesmiről fog szólni a post. Még csak nem is egy témakör, hanem egy látogatásról Albánál és Saránál, akik a Lashes&Go művészei. A madridi Barbara de Braganza utcán van ez a szépségstúdió, ahol a legnagyobb hangsúlyt a mű-szempillák, a szemöldök, a körmök és az ezekhez tartozó dolgok kapják. És most azt kérdezhetitek, hogy „talán elveszett ez a lány, hogy azon a helyen van, ahol ezeket a csodákat tartják?”. És most meg fogom cáfolni, azt a tényt, amit az emberek úgy nagyjából gondolnak: a színésznők (vagy egy részük legalábbis) sokkal „természetesebbek”, mint azt gondolnánk.

Mostantól egyes szám, első személyben fogok beszélni, és meghatározni a dolgokat kicsit pontosabban. Soha az életemben nem viseltem póthajat, például. Nekem szerencsére mindig hosszú hajam volt, ami magától, gyorsan megnőtt mindig. Soha nem volt szükségem póthajra, nem is viseltem (kivéve azt az egy alkalmat, amikor ellátogattam az IFEMA-ba, amikor kis szaros voltam, és mindenképpen akartam plusz 10 centimétert, de ahogy az első 10 szálat feltették, már zavart, minden bajom volt, nem bírtam volna ki tovább, így annyi is volt az egész műhaj felrakás).  Pár hónappal ezelőttig csupán géllakott használtam, vagy sima körömlakkot, amíg meg nem ismertem a Nalizboo-t és a hegyes műkörmeiket, amikért megőrültem az óta. Soha nem használtam kontaktlencsét, se nem látni, se nem más színt varázsolni a szememnek. Soha nem mentem el kozmetikába, hogy kiszedessem a szemöldököm, esetleg festessem, stb. És szép lassan elérünk a célponthoz: soha nem léptem még be a műszempillák (csodás) világába. Nem titok, hanem hangosan üvöltő valóság, hogyha valamilyen eseményre megyek, bemutatóra, sajtós megjelenésekre, valamilyen ünnepre, vagy divateseményre, akkor profik segítségét kérem, mind a sminkben, mind a frizurában. És az egyik dolog, amit csak ilyenkor viseltem el, azok a nagy szempillák. Csak ilyenkor, hiszen a hétköznapokon nem sminkelek többet annál, mint hogy kifestem a saját szempilláimat. Még a karikákra sem teszek semmit általában a szemeim alatt, csak a pilláim vannak szépen átfésülve és áthúzva spirállal.

Egy nem régen véget ért forgatáson ismertem meg egy olyan embert, akit nagyon megszerettem, Belinda Washington, és már az első percben rájöttem, hogy van valami a szempilláival (végül biztosított, hogy ezek bizony műpillák). Egy olyan sorozatot forgattunk, ami a 40es, 50es években játszódik, ahol a karakterek (a legtöbb elegáns és stílusos) úgy döntenek, itt az ideje felhívni magukra a figyelmet, hogy több szem szegeződjön rájuk, jöhettek a műszempillák, hozzá egy kis szemceruza, és megkapták, amire vágytak. Na most, a helyzet az, hogy nem kellemes minden reggel 7-kor úgy kelni, hogy félig le van esve a műszempillád. Úgy hogy minden reggel ragasztgattuk fel őket, ami már fájt, és megviselt, és a többi… Így ment négy hónapon keresztül.

Belinda ajánlott egy helyet, ahol, ha felteszik, utána nem kell naponta újra felrakni a szempillát. Nézegettem, nézegettem az övét, és nem tudtam, hol van a trükk, hogy a műszempillái, úgy néznek ki, mintha teljesen valódiak lennének. Kétség nélkül, az egyik legtökéletesebb munka volt, amit valaha láttam. És totál véletlenül kiderült, hogy a filmben, aminek az első forgatási napja február 8.-án van, hétfőn (az El Bar, Álex de la Iglesia rendezésében), a karakterem valószínűleg egy olyan személy, aki bizony beveti ezt a trükköt a szemein. Rövid idejű, de intenzív forgatás lesz, így minden másodperc számít, a készülődés ideje is, így szükségem volt tartós, fix műszempillákra, hogy ne kelljen ezzel pepecselni reggelente, és nehogy mondjuk, egy jelenet közben essen le a szempilla.

Péntek délelőtt elmentem Palomával megnézni a helyet, reményekkel tele. Szóval végig csukott szemekkel feküdtem, és nem éreztem egy percig sem, hogy éppen kezelik a pilláimat. A gondozása könnyű és egyszerű: 24 órán keresztül nem szabad meleg vízzel megmosakodni, nem szabad dörzsölni a szemeket, nem lehet olajos termékeket használni a szemkörnyéken, sem olajos sminklemosót, plusz reggel és este is át kell fésülni. A folyamat is egyszerű: a kis pár szálas csomókat sebészeti ragasztóval ragasztják a saját szempillák közé a bőrre, és egyszerűen felveszik a természetességet. Általában egy felrakás után 3 hónapig nem is kell visszamenni, csak ha nagyon hullani kezdene. A műpillák felveszik a saját pillák természetességét. Ennek köszönhető a hosszú tartósság.

Prok és kontrák. Ez is ugyanolyan, mint bármi más az életben. Sok emberrel beszélsz, és mindegyik elmondja a saját véleményét, tapasztalatát, hogy kényelmes-e, szereti-e, lehetséges hatásokat. Minden ilyesféle dolgot (ez saját vélemény lesz) tiszta fejjel, józanésszel kell csinálni. Nem élheted az egész életedet úgy, hogy fáradhatatlanul rakatod fel a műszempillákat, a póthajat, 24 órán keresztül sminkben sem érdemes lenni. Mindennek megvan az az ideje, amikor szükség van rá, de meg van az az idő is, amikor pihentetni kell. Vagy csak pihentetni, ha egyáltalán nincs szükség arra a bizonyos dologra. Én nem panaszkodom a saját szempilláim miatt, mert hosszú, és dús, és sok van, de sajnos a munkám igényelte, hogy kipróbáljam ezt a technikát. Amit látok, hogy nagyon függőséget tud ez okozni.

Ezen a hétvégén, mikor felébredtem, tökéletes volt a szemem és a hatás már-már olyan volt, hogy „fekete, mint a szén”, és hát az az igazság, hogy az élet úgy adja, hogy úgy kelsz fel, amit a szem nem lát. Azt hiszem, hogy használni kell az észt, nem visszaélni ezzel a tökéllyel, tudatában kell lennie azzal a dologgal, hogy vigyázni kell arra a testrészre, amivel éppen foglalkozunk, legyen szó bármikor bármiről, mert szép-szép, de egy idő után káros is lehet minden. Vitaminok, étrend-kiegészítőkön alapuló biotin, amik segítik a haj, körmök erősödését, ezek fontosak. A hajhullást is meggátolhatják. Én egy időben szedtem vitaminokat, és bizony észleltem a változást.

Van egy másik lehetőség, amit a híresebb nevén úgy hívnak, hogy „szempilla-növekedés szérumokkal”.  Ezek serkentik a pillák növekedését, és erősítik is azokat. Mint egy sci-fi, ki ne álmonda arról, hogy bekeni a pilláit tejszínnel, aminek hatására megerősödik. És néhány évvel ezelőtt, mikor egy szemészeti gyógyszeren dolgoztak a tudósok, kiderült, hogy egy az egyik alapanyag serkenti a szőrszálak, haj stb. növekedését, nem is habozták sokáig, és kozmetikai cikk-ként a piacra dobták.

Vannak márkák, amelyek jobban, mint a többi. De azt hiszem, a legjobb ötben benne van az M6 Lashes és Uterlashes (ezek azok, amelyeket a barátnőim nagyon dicsérnek). Eljött a pillanat, amikor Alba azt mondta, hogy „Kész is vagyunk, Blanca, adok egy tükröt, hogy megnézhesd”, és látva magamat így a tükörben, kiborultam annyira, hogy azt mondtam magamnak, hogy „Blanca, ez a csaj egy szörnyet teremtett”. És akkor úgy döntöttem, hogy életem végig ezeket akarom, éjjel-nappal ilyet akarok viselni. De nem. Vissza fogok térni a valóságba, amint végzünk a forgatással (vagy esetleg inkább a nyár végén, hiszen strandon henyélni jó ilyen szép szemekkel, és nem kell félni attól, hogy a víz lemossa a festéket).

Már indultam volna kifelé, amikor visszafordultam, és megkérdeztem, hogy „Szemöldököt is csinálsz?”, és Alba nevetett. Visszafeküdtem az asztalra, és a következő, amire emlékszem, hogy egy tökéletesen megtervezett, és elkészített szemöldököm volt. Még kis plusz szőrszálakat is beültetett nekem. Igen, jól halljátok! Az üres helyeket ezzel töltötte ki. Az eredmény? Tökéletes szemöldök. Természetesen ezek a pót-szőrszálak is lepotyognak egy-két héten belül, főleg ha zsíros, olajos bőrápolót használ az ember. De egyre vigyázni, ez is függőséget okozhat.

Az ár természetesen attól függ, hogy milyen pillát választ és mennyit rakat fel, természetesen. Az enyém például eleve 100 euró, aki úgy gondolja, hogy ez sok, az gondoljon arra is, hogy mennyire tökéletes a munka, a munkaidőt is számolja bele, nem beszélve a szakmaiságról és a precizitásról. Sőt meg vagyok győződve arról, hogy ez kiteszi az összes szempillaspirál árát, amit egy éven belül vesz az ember. Paloma végzett, még a munka előtt (ő egy alkalmibb megoldást választott, és az is nagyon természetesen hat). Olyan volt az arcunk, mintha az ég nyílt volna meg, mikor kiléptünk az ajtón. Nagyon vicces volt!

Viszlát, a szempillaspiráloknak pár hétig, legalábbis remélem (alapos gondozással reggel-este így is lehet). Szóval nagyjából ennyi. Lehet komoly vagy komolytalan az elgondolás, hogy kell műhaj, műszempilla, meg kilónyi festék, de egyet nem szabad elfelejteni, hogy ha van rajtunk póthaj, ha nincs, ha van rajtunk műpilla, ha nincs, ha egy-két kilóval többek vagyunk, ha nem, akkoris az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a saját bőrünkben, és nem pedig attól érezzük jól magunkat, hogy tele vagyunk műdolgokkal. Ezek néhány, különleges alkalomkor jók, de nem egy egész életre. És néha szükséges, hogy öt percre megálljunk, és átgondoljuk, hogy mi is az, ami kell nekünk, magunkra, mert néha megérdemeljük a szépségkúrákat, kényeztetéseket.

Szeretettel,

B.