2015. 10. 24. | Hozzászólok

El is hoztam nektek a Yo Dona interjút Blancával, amit mklau fordított le.

Yo Dona: Ne haragudj, az orrodban viselt ékszer a tiéd, vagy a fotózáshoz vannak csak?

Blanca: Az enyémek. Tetszenek. Aztán a fotózás stylist-jai úgy gondolták illenének a témához. És tényleg teljesen. Nagyon lázba hozott ez az egész, mert nem gyakori rendszerességgel hordom az ilyen ékszereket. (Blanca egy kólával a kezében beszélget velünk. Halkan, mosolyogva válaszolgat spontán, gondolkodás nélkül reagál a kérdésekre, és nevet, jól szórakozunk. )

YD: És azért tetszik, mert Indiában például ez egy hagyományos, esztétikai ékszer, vagy azért, mert szimplán divatos?

B: Ez a kamaszkorom hatása, akkor kaptam az elsőt, és az idővel egyre több lett. Minden évben rám jön az érzés egy pillanat, hogy „jaj, ez nekem tetszik, ’meg kell mentenem’ a boltból” és így gyarapszik a gyűjteményem. Így variálni is tudom, hogy melyiket akarom hordani épp.

YD: Mostanában I. Carlos feleségeként láthatunk felöltözve. Gyerekként öltöztél be ilyen jelmezbe?

B: Mindig hatalmas érzékem volt ahhoz, hogy nevetségessé tegyem magam, kiskoromban is. Emlékszem, mindenre, minden iskolai farsangra, ahol témák szerint kellett beöltözni. Akkor anya, a nagyim segítségével csinált nekem jelmezeket.

YD: Például milyet?

B: Hát… Egyszer volt, olyan, hogy a testet kellett ábrázolnia a jelmeznek, és anyának mindig nagyon eredeti ötletei voltak, így történt, hogy egy fehér kezes-lábast telerajzolt vénákkal, meg minden… És emlékszem, az ő kesztyűje volt rajtam, ami piros-fehér volt.

YD: Most adott nekem egy ötletet.

B: Senki nem értett semmit. Értelmezték a kezet, a szemet, ilyesmi… És én meg csak csináltam a hülyét. Igen, mindenki extrafurán bámult rám…

YD: Nem csoda. És akkor később, kamaszkorban kerested a saját stílusod…

B: Igen. Emlékszem, volt olyan, hogy egy barátnőmék házában, a mosogatójukban festettem hajat. Volt több színű is, vörös árnyalatok, volt pink, és nagyon extravagáns módon vágattam. Azt hiszem, már összes lehetséges megoldáson túl vagyok.

YD: Aztán elkezdtél egyetemre járni, audovizuális kommunikáció szakon tanultál. Talán ez is segített, hogy a reflektorfénybe kerülj, nem?

B: Hát nem tudom pontosan. Én nagyon-nagyon szerettem volna PR és marketing szakon tanulni, de sajnos nem jutottam be oda. Azt hiszem, 7 vagy 8 pont hiányzott, nem emlékszem, de végül így kerültem be a kommunkiációs szakra.

YD: De aztán hamarosan a kamera elé kerültél. Ha nem színésznőként kezdtél volna el dolgozni, lett volna más alternatívád, hogy mi más lettél volna?

B: Egy keveset tanultam sminkesnek. Imádom azt az egész világot.

(Amikor az előtte álló izgalmakról volt szó, teljesen izgatottan válaszolt, de olyan halkan, hogy a riporter alig értette a szavait. )

YD: Szerepelsz Álex de la Iglésia legújabb filmjében. Láthatunk a Carlos Rey Emperador-ban, és hamarosan egy új mini-sorozatot kezdesz el forgatni a Telecinco neve alatt, a Lo que escondían tus ojos-t. Mondhatjuk, hogy a legjobb időszakodban vagy?

B: Nem tudom. Voltak nagyon jó időszakai az életemnek. Talán nem ez a legjobb, de az biztos, hogy nagyon különleges.

YD: Sokan váltig azt hangoztatják, hogy te vagy a divat megtestesítője, és nagy jövő áll előtted ezen a téren.

B: De ez engem nem nagyon izgat igazából. Élem az én kicsi világomat, és meglátjuk mi lesz, nem szeretem, amikor megmondják, hogy na, most ez és ez lesz. Ki tudja, mi lesz holnap, én az vagyok, aki a pillanatnak él.

YD: És azt hogy fogadod, hogy az egyik legkívánatosabb nőnek tartanak?

B: (Szigorúan belekortyol az üdítőjébe, mintha csak egy rövid fegyverszünetet tartana.) Nem nagyon vagyok tisztában ezekkel. A saját kis buborékomban élek, és ilyenkor szembesülök ezekkel a „címekkel”.

YD: Olvastam egy informatikus oldalon, hogy Penelopé Cruz után a te képeidet használják fel legtöbbször, hogy vírust küldjenek a számítógépekre. Meglep, hogy mikre fel nem használják a hírnevedet?

B: Igen, ezt én is olvastam, és el is csodálkoztam rajta. Ez olyan szürreális. Azt hiszem, Penelopéval csinálnunk kell egy biztonságos rendszert. (nevet)

YD: Továbbá te vagy az egyik legirigyeltebb nő. Igazán ismert, jóképű párjaid voltak. És mindig újabb és újabb férfit találnak ki melléd. Könnyű a privát életed élni?

B: Csodás és jóképű pasikkal minden könnyebb (nevet). De a túlzott külső érdeklődés az amúgy nagyon zavaró tud lenni. Az, hogy kivel vagy nem kéne, hogy fontos legyen az egész világnak. És mégis, kíváncsiak rá, hogy kivel vagy, kivel mész, hova mentek, mit csináltok.

YD: Úgy tűnik, kiborítanak a lesifotósok.

B: Igen, valamennyire. Azelőtt sokkal kevésbé voltam stresszes. De attól is függ, hogy az életednek éppen milyen szakaszában vagy. Ha évek óta ugyanaz van melletted, akkor nincs miből szenzációt csinálni. Viszont ha egyedülálló vagy, akkor mindenből felhajtást csinálnak. Amikor meghallom, hogy „komolyan vele vagy együtt?”, akkor egyszerűen már hányni tudnék. Tessék?! Egy jó barátom! Okosak!

YD: És hogyan lépsz ezen túl? Hogyan felejted el a világnak ezt a zaját?

B: A családommal szoktam lenni, és lepihenni. esetleg elmegyek a kutyámmal a parkba, sétálunk, vagy beülök inni egy italt a barátaimmal. Teljesen hétköznapi dolgok, amiket egész életemben csináltam, és akarok is, mert szerintem ez a valóság, a reális, nem például az, ami San Sebastianban volt, az munka volt, és nem a reális valóság, szép volt, jó volt, de munka volt.

YD: Félsz valamitől?

B: Sok mindentől.

YD: Játszanál színházban?

B: Szeretnék, de az nagyon sok időt igényel. Napi szinten bejárkálni, többnél több órákra, hétvégén ki tudja mennyi előadást kéne végigcsinálnod, sokkal másabb, mint egy forgatás. És ha még közben éppen egy filmen, vagy sorozaton dolgozol, akkor élni már időd se lesz.

YD: Forgatás. Nyolc héten keresztül egy stúdióban forgattad a Mi gran noce-t. Milyen érzés Álex de lá Iglésia-val dolgozni?

B: Kicsit olyan, mint amilyenek a filmjei. Szórakoztató, és az idő előrehaladtával megjelenik a gyomrodban a görcs. És azért mondom ezt, mert izgulsz, hogy jó legyen a munkád.

YD: És Almodovar?

B: Ő inkább befelé fordul. Elegánsabb.

YD: Egy álmod teljesült, amikor felkért, hogy szerepelj a filmjeiben?

B: Igen, egyenesen rettegtem egyébként, amikor elkezdődtek a La piel que habito munkálatai. Azt gondoltam: „Ez most mi? Ezt most hogy? és most mit csináljak?”

YD: A Mi gran noche kapcsán találkoztál Raphael-lel, aki a rosszat alakítja igazából. Mit gondoltál?

B: Nagyon klassz. Az hogy gonoszt alakít a filmben, ami egyébként teljesen az ellenkezője annak, amilyen ő valójában, azt mutatja mennyire remek humorú, és csodás ember.

YD: A te szerepedet könnyebbnek találod?

B: Egy butácska lányt akartunk, aki a végén kiderül nem is olyan hülye. Nehéz volt hozni, hogy egyszerre legyen buta, flancos, de mégis megnyerő karakter.

YD: És a Carlos Rey Emperadorban, mi inspirál abban, hogy jól hozd portugáliai Isabel szerepét? Az emberek úgy tudják, hogy csak egy „díszfeleség” volt.

B: Sok olyan van, amit ki kellett találnunk róla, mert kevés információ ismeretes róla. Azt tudjuk, hogy aktív közéleti szereplő volt, ez van az emberek fejében róla, így próbáltuk kialakítani a sorozatban is.

YD: Mennyi idő felölteni a jelmezt?

B: Most 7 perc, de eleinte sokkal több volt. Idővel belerázódtunk a ritmusba.

YD: Nagy dolog eljátszani ezt a királynőt. Van olyan más szerep, amit szívesen eljátszanál?

B: Nem tudom. Amikor erre felkértek, egy kicsit lefehéredtem. Szerencsés vagyok, mert különböző szerepeket játszhattam el eddig a Los nuestros-ban, portugáliai Isabelként, de teljesen eltérő ezektől a My Bakery in Brooklyn-ban lévő karakterem is, ami 2016-ban kerül a mozikba. Ezek mind eltérő dolgok, és nekem nagyon tetszik.

YD: Van olyan film, ami neked nagy jelentőséggel bír az életedben?

B: Elsősorban a Titanic, a Moulin Rouge. Ezek olyan típusú filmek, amiknél azt gondolod: „Ez kemény!”

YD: Szóval kipróbálnád magad egy musical-ben? Tudsz énekelni?

B: Hááát… Ha engem egy ilyen szereppel bíznának meg, hamar kidobnának a produkcióból. nagyon szórakoztató lenne. (nevet)

YD: Akkor ennyi. És most nézzük meg, halljuk-e a suttogásod a felvételen…

B: Jajj de jó, ha nem, akkor gyerünk, csináljuk meg újra!

YD: Nyugi, ez tökéletes.

B: …(nem tudjuk, mi volt a válasz, talán túl halk volt :D -szerk)